Torockó Erdély legnyugatibb székely végvára, és talán legszebb faluja. Az egykori bányászfalu ma a Világörökség részét képezi. Az Erdélyi-középhegység keleti részén elterülő Torockói-hegységben, a Székelykő és az Ordaskő sziklavonulatának szűk völgyében, Kolozsvártól délre fekszik Bizonyos időszakokban a Nap úgy kel fel, hogy a faluból nézve aztán még visszabújik a Székelykő sziklái mögé, hogy aztán kicsivel később újra előbukkanjon mögülük.
Torockó a Székelykőről, mögötte az Ordaskővel:
A falu főtere nemrég Europa Nostra díjat kapott. Torockó központjában áll az unitárius templom, és a legtöbb látnivaló is itt van, de nem mindennapi látvány maga a falu sem, fehérre festett házsoraival és a fölé magasodó Székelykővel.
Az itt lakók egytől egyig vendégszeretető magyarok, a falu ékességeit, a festett bútorokat, a háztartási eszközöket, a torockói népviseletet megcsodálhatjuk mind a múzeumban, mind a legtöbb vendéglátó háznál.
Torockó román neve Rimetea. Korábban Trăscau-nak is hívták, német neve pedig Eisenburg.
A Torockó helységnév szláv szó, amelyet régen (és helyesen) így írtak és mondtak ki: Toroszkó. Ez a név két részböl áll, az alapszó: troszk, ami vaskövet, vassalakot jelent; másik a szláv ow képző, mely a magyar i vagy s képzőnek felel meg és azt jelenti, hogy valamiből való. A t és r hang egymás mellett a magyarban hangtorlódást képez, ezért a könnyebb kiejtés kedvéért egy o hangot mondtak közéjük, így lett: Toroszkow. Ebböl lett idővel a w mássalhangzó lekopása után Toroszkó.
